Vagyunk jópáran mi lánglelkűek a Kárpát-hazában. Megálmodunk nagy dolgokat, elindítjuk, aztán sokszor végül más lesz belőle, mint aminek megálmodtuk. Eredmények, hasznos hozadékok, gyümölcsöző találkozások születnek egy-egy társadalmi kezdeményezésből, de többnyire nem az, amit eredetileg kitűztünk. Továbbá a kerülőutak, kudarcok és a felbomlás sem ritka dolog ilyenkor.
Talán máshogy lenne ez, ha az álom megvalósítása előtt egyeztetnénk a minket vezérlő képet a Teremtővel. Odafordulnánk a Forrásunkhoz, lelkünk eredetéhez: figyelj csak, a Te akaratoddal ez a cél vajon összhangban van? Valóban szükség van erre a mozgalomra, találkozóra, kezdeményezésre, vállalkozásra vagy hétvégi elvonulásra itt és most? Vajon valóban erre van most szükség?
A Forrással történő egyeztetés kimeríthetetlen téma lenne, ide most csak azért hoztam be, hogy jelezzem: a Teremtő Kör hosszúhetényi hétvégéje egészen biztosan a Teremtő Egységtudattól származó sugallaton alapult, éreztük azt minden órájában!
Ezen belül ugyanilyen fontos tételnek bizonyult a formája, ezért írjuk le: az előzetes terveknek megfelelően mellérendelő viszonyban és valamennyiünk tevékeny, szerepvállaló részvételével zajlott. Ez pedig azt jelentette, hogy a szervezés, előkészítés is több ember által történt, kinn a hegyen pedig mindannyian témagazdaként léptünk fel, 30 vagy 60 perces időkereteket betöltve, az adott téma gyakorlati jelentőségére is törekedve. További fontos tétel, hogy egy-egy téma esetében nem feltétlenül a tökéletes feldolgozás vagy az igazságkeresés, és végképp nem a vita volt a cél. A témával való foglalkozás sokkal inkább szeretetteli energetikai folyamatnak minősült a következők mentén. Az adott témagazda 3-5 percben tömören, töményen összefoglalta a szerinte legfontosabb gondolatokat. Ezt követően mindenkitől szeretetteli visszajelzések érkeztek, kiben milyen kép, válasz, kérdés jött önkéntelenül. Nagyon fontos volt, hogy végig törekedtünk rá és kértük egymást, hogy minél több személyes megélés szője át az adott témát. Ez legkésőbb a visszajelzések hatására be is indult, és nagy hatóereje volt: ezekkel a megélésekkel, közvetlen hangnemben elmesélt történetekkel adtuk a legtöbbet egymásnak! Végül pedig az idő leteltével elengedtük az adott témát, akár egy még ott levő mondanivalót is elengedve, ami önmagában egy remek gyakorlat.
Minden egyes háromórás – délelőtti vagy délutáni – ülést közös elmélyedés vezetett fel, a szívterünkön keresztül a Teremtőre és egymásra hangolódva, ami kiváló alapot adott ahhoz, hogy lélektől lélekig jöttek-mentek az üzenetek, egymásra épülve hangzottak el a mondandók, és a Teremtő legtisztább szándéka szerint villantak fel a közös felismerések.
Amikor a hétvége zárásához közeledve elkezdtük érzékelni, hogy mekkora ajándékcsomag érkezett ezekben a napokban, akkor döbbentünk rá a lényegre, amit egyébként Gáspár a hétvége ötletgazdájaként előre megjósolt.
Egyszerű hús-vér halandóként egy különösebb erőfeszítések nélkül összerakott, ám a fentiek mentén a legfinomabb belső erőkkel összehangolt szellemi kalákával akkora erejű, olyan tartalmú és minőségű képzést tartottunk magunknak, amit egy nagy adag pénzért, nagytudású szellemi vezetőket mozgósítva sem tudtunk volna megkapni egy másik térben és időben.
Hege
2023. június